Komolyan, már azért az egy pillanatért megérné megnézni az egész filmet, amikor hirtelen színesre és hangosra vált – ha nem lenne az egész lebilincselő úgy, ahogy van. Peter Jacksont, a legtöbbek számára A Gyűrűk Ura trilógia miatt ismert rendezőt 2015-ben bízták meg azzal, hogy az első világháború végének századik évfordulójára készítsen filmet a brit háborús múzeum (Imperial War Museum) és a BBC archívumaiban porosodó és veteránok visszaemlékezéseit tartalmazó 600 órányi hangfelvétel, illetve a mintegy 100 óra filmfelvétel felhasználásával. Végül 120 veterántól került be valamennyi hanganyag a százperces filmbe, amelyben nincsen narrátor, se szakértők nem szólalnak meg, az elejétől a végéig a nagy háború egykori katonáit halljuk beszélni, ehhez pedig mindig odaillő felvételeket válogatott a rendező. Már önmagában ez érdekes, de igazán amiatt különleges ez a film, mert a harctéri, a fronton készült felvételeket a 21. századi technológia segítségével minden szempontból nézhető élménnyé fokozzák: először is a kezdetleges, ugráló ritmusú felvételek tempóját a rendes filmekéhez igazították, majd kockánként retusálták és kiszínezték őket.
Mezei ösvényeken ballagtunk el a legközelebbi faluig, Lelédig. Ha jól emlékszem, a falu határában állt az a kőkereszt, ami miatt ezt az egészet itt el akartam mondani. A keresztet ugyanis egy lelédi házaspár állíttatta a különböző első világháborús hadszíntereken elesett hat fiuk emlékére. Sokáig álltunk ott a kereszt előtt szótlanul. Szép nyári délután volt, bárányfelhők úsztak a Börzsöny felől, a mező tele pipacsokkal. Nagy volt a csönd, csak a tücskök ciripeltek kitartóan mindenfelől. Ez a kereszt azóta is sokszor eszembe jut, terveztem is néhányszor, hogy visszamegyek és lefotózom, vagy csak úgy üldögélek a tövében egy darabig. Nem tudom, miért. Talán mert számomra semmi más nem hozza ilyen közel az első világháború felfoghatatlan tragédiáját, mint ez a kereszt, rajta a hat névvel. Abba már nem is érdemes belegondolni – mégis belegondolok sokszor –, hogy a szülők ezt a keresztet már nem is a hazájukban állíthatták fel, mert a hazájukat – amiért a hat fiuk elesett – időközben kihúzták alóluk.
Amikor már azon fanyalogtunk, hogy a Nagy Háborúhoz óvatosan nyúlnak a rendezők és a producerek, hirtelen előpattan Peter Jackson, és az arcunkba nyom egy másfél órás döbbenetet, mindezt úgy, hogy eredeti felvételeket használ. Az Akik már nem öregszenek meg félelmetes és felkavaró alkotás, kötelező dokufilm, melynek végén garantált a csend. Néhány éve több ismeretterjesztő csatornán is futott a Háború színesben című angol dokumentumfilm. Az eredeti színes felvételeket gyűjtött össze a 2. világháborúból, s valóban, a borzalmat egészen más aspektusból láthattuk így, mint a megszokott fekete-fehér kockák segítségével. Peter Jackson az első világégéshez nyúlt hozzá ilyen módon. Ő nem tudott színes felvételekből válogatni, de ami hiányzott a korabeli technikából, azt megoldotta a maival. Olyan módon rekonstruálta és színezte ki a képkockákat, hogy tátva maradt tőle a száj. A megmunkált, több mint száz éves felvételek mintha ma készültek volna, a megfakult szereplők (akik maguk a katonák) hirtelen ismerőssé, napjaink emberévé válnak.
Egy olyan valóságként, amely bennünket, magyarokat még fájóbban érint, mint a filmben szereplő angolokat vagy németeket. Noha az Akik már nem öregszenek snittjei a francia és belga frontok infernális mindennapjaiból mutatnak részleteket, a látottak alapján a magyar néző is képet alkothat magának arról, hogyan harcoltak és szenvedtek dédapáink a balkáni vagy az olasz frontokon. Az archív hangfelvételeken megszólaló – azóta nyilván halott – veteránok elbeszéléseiben közös vonás, hogy egy katasztrofális megtévesztés áldozatai voltak. Elhitették velük, hogy valami dicsőségesnek, felemelőnek, fokozhatatlanul férfias eseménynek lehetnek a részesei. Ehelyett egyik napról a másikra a pokol bugyrainak legmélyebb tárnáiba hajították őket, a "vérszivattyú" kellős közepébe, ahol olyan borzalmak vártak rájuk, amelyekre addig a legvadabb rémálmaikban sem gondolhattak. S mindez esetünkben – Magyarország esetében – még azzal a szinte luciferi fokozással is együtt járt, hogy a rettenetes véráldozatok egyetlen "eredménye" a példátlan országcsonkítás lett, az, hogy a lelédi szülők első világháborúban meghalt hat fiának ma Szlovákiában áll a keresztje.
Mintha megsejtették volna, hogy az egyik pillanatban még ünnepelt háborús hősök odahaza gyorsan fölöslegessé válnak. Peter Jackson (az ő nagyapja is a fronton harcolt) filmje nemcsak hű képet mutat a háborúról, kezdve a lövészárkok mindennapjaitól az elkeseredett közelharcokig (ez utóbbiról nyilván nem készülhetett felvétel, itt rajzok és festmények segítik ki a filmeseket), de azzal, hogy a névtelen katonákat teszi meg főszereplőnek, méltó emléket állít nekik. Egyébként is, az első világháború a másodikkal ellentétben nem a népvezérekről és a legénység körében is népszerű, sztárként kezelt tábornokokról szólt: az első világháború parancsnokait csak a hadtörténészek tartják számon, hiszen jobbára biztonságos távolságból tologatták a figurákat a térképeken, tízezreket küldve a biztos halálba, és nagyjából annyi fogalmuk volt a frontvonalban tomboló pokolról, mint az otthon maradottaknak. Ebben a filmben egyetlen katonatiszt, politikus vagy uralkodó neve sem hangzik el, hiszen ennek a háborúnak ők csak díszletei és előidézői voltak, akiket ugyanolyan meglepetésként ért, hogy a háború már nem arról szól, hogy kürtszóra felsorakozik a díszes öltözékű lovasszázad az árvalányhajas mezőn, mint azokat, akik az első géppuska-sorozatokat kapták.
FANSHOP Akik már nem öregszenek meg A film összbevétele 20 904 188 dollár volt (). A film javarészt olyan felvételekből áll, melyeket soha korábban nem láthatott még a nagyközönség, és melyeket eddig a londoni Háborús Múzeum széfjeiben őriztek. ( hp) Peter Jackson egy interjúban elmondta, hogy ez a legszemélyesebb filmje. Nem pusztán azért, mert mindig is érdekelte őt az 1. világháború, hanem nagyapja miatt is, aki a születése előtt halt bele háborús sebesüléseibe. ( hp) Peter Jackson döntése volt, hogy a dokumentumfilmektől szokatlan módon ne legyen narráció a filmben. A rendező célja az volt, hogy a közönség maguknak a katonáknak a hangját hallja, akik első kézből élték át a háborút. ( hp) Az alkotók 200 veteránnal készült 600 órányi interjúból és további 100 órányi eredeti felvételekből állították össze a filmet. ( hp) Témába vágó sorozatok Oszd meg az értékelést! A számokban Tények, érdekességek: 77 220 Színész adatlapok: 741 520 További hírességek adatlapjai: 316 958
A film legnagyobb erőssége, hogy a digitális felújításon túl nem akar pluszt hozzáadni önmagához. A felvételek a katonákat ábrázolják, a mindennapokat és a harctereket, mosolyt és könnyet, hitet és kétségbeesést. Mindezt olyan elemi erővel, amelyet éppen a valóság, az eredetiség hitelesít. Jackson mintegy hatszáz órányi anyagból válogatta össze filmjét, olyan közelségbe hozva a háborút, amilyenre eddig nem nagyon akadt példa. A színes és fekete-fehér felvételek közötti kontraszt annyira erős, hogy néha olyan érzésük van, mintha valami szürreális mesébe csöppentünk volna. Helyesebben mondva rémmesébe, mert a borzalmas vég még azokban a kockákban is kódolva van, amelyeken mosolygó, cigarettázó katonákat látunk. Jackson maga azt mondta a filmjét népszerűsítő kampány során, hogy alkotásával az első világháborúban szolgált generáció előtt tiszteleg, főszereplővé téve a legautentikusabb és leghitelesebb embereket: magukat a katonákat. Célját maradéktalanul elérte. Az Akik már nem öregszenek meg valóban az egyik legőszintébb és legfájdalmasabb film lett a témában, s dokumentum vonal pedig csak erősít grandiózusságán.
Ez a film nemcsak azt meséli el, hogyan élték meg a főszereplők a világtörténelem első globális háborúját, hanem azt is, mennyire nem tanult a sok millió áldozatból az utókor. Így, hogy a mai nézőnek is átélhető kivitelezésben látható a film, remélhetőleg többeket is elgondolkodtat majd. A film nem széleskörű forgalmazásban látható december 5-től a magyar mozikban: Budapesten az Uránia Nemzeti Filmszínházban vetítik, továbbá országszerte számos egyéb helyszínen, többek között Szombathelyen, Szegeden, Pécsen, Miskolcon, Nyíregyházán is bemutatják, magyar felirattal, a Pannonia Entertainment forgalmazásában. Akik már nem öregszenek meg (They Shall Not Grow Old), 2018, 99 perc. 10/10
Szóval pörög ez a szokásos dokumentumfilmes eszköztár a film első félórájában. Nem mondom, hogy nem érdekes, de hasonlót azért láthattunk már elég sokat. Aztán egyszer csak, hirtelen, egy minden előzményt nélkülöző váltás következik és az addig szokványos mederben zajló ügymenet nagyot fordul. Ez az a váltás, ami miatt Peter Jackson filmje minden eddigi első világháborús dokumentumfilmtől különbözik. Ugyanis az történik, hogy az addigi, korabeli, elég silány minőségű filmrészletek maivá változnak. Miközben ugyanazokat a korabeli filmeket látjuk továbbra is, azzal a különbséggel, hogy ami addig fekete-fehér, burleszk-szerűen gyors és néma volt, innentől színes lesz, "normál" sebességű és hangos. A stáb kockánként retusálta a korabeli filmeket olyanná, hogy azok akár a múlt héten is készülhettek volna. Adódhat a kérdés, hogy rendezői szempontból mindez etikus-e, nem pusztán parasztvakításról van-e szó. De nem arról van szó. A "nagy háború" ilyen vizuális közelségbe még soha nem került. Az első világháború eleve nem volt olyan minőségben és mennyiségben dokumentálva képileg, mint a második, tekintettel a korabeli filmes és fotós technika fejlettségére.