létösszegző vers: a lírai én személyes életét mérlegelő és egyben az emberi lét általános kérdéseit is kutató verstípus Bókay Antal: Karóval jöttél... -A gyermek és világa, Tankönyvkiadó, Bp., 1980 (In: Műelemzések kiskönyvtára)
Három legutolsó verse, a Karóval jöttél, a Talán eltűnök hirtelen és az Ime, hát megleltem hazámat már a halál partjairól tekint vissza bevégzett életére. (E verseknek az első sorral címet az utókor adott. Ez indokolja az újabb kiadásokban a cím zárójeles közlését. Ugyanakkor e címek annyira elfogadottá váltak, hogy a zárójel zavaró, s inkább csak szakmai jellegű kiadásokban indokolt. ) A versek jelenlegi tudásunk szerint 1937 novemberében Balatonszárszón keletkeztek. A Karóval jöttél szintén önmegszólító vers s ezúttal is létösszegzés, amely a gyökerekig: a gyermekkorig, az ifjúságig nyúl vissza. A gyerekkor a szerepek felvállalásának kora, a felnőtt sorsa pedig az állandó csalódás, a kiábrándulás a szerepekből. Ezt az állapotot rendkívül nehéz elviselni ("Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd") – különösen az elemi létfeltételek hiányában ("se késed nincs, se kenyered"; "örülj, ha jut tüzelőfára"). Ebben a léthelyzetben az egyetlen megoldás – önmaga s környezete számára is – a halál. Az önmegszólítás sajátos esete ez a vers: a felnőtt szólítja meg gyermek- önmagát, a remény nélküli ember a reménykedőt.
A létező szól a versben, önmaga lét utáni állapotáról. A jelen tehát negatív, a jövő pedig befejezett. Ennek oka, hogy a múlt is negatív volt. A költő önmagát vádolja, elrontotta, elhibázta életét. Bűnös, mert erkölcsileg vétett, nem tudta kiteljesíteni személyiségét. A legfőbb bűn az, hogy másmilyennek hitte a létet, mint amilyen az valójában. A versben az erdő és azon keresztül a természet és az emberi életcélok képei, képzetei rétegződnek egymásba. A bimbós gyermek, az árva, a mostoha és az ifjú életszakaszával párhuzamosan az erdő képzete is eljut a tavasztól a télig, a bimbó a zöld vadon és a száraz ágak egymásutánjával. - a vers számvetés is egyben. Lényege, hogy hogy a bibliai tékozló fiú vallomásához hasonlít, melyben a bánat és az önbírálat teljes, a bűnök és következményeik is rokoníthatók a példázattal. A fő különbség, hogy még a tékozló fiú teljes bocsánatot nyer atyjától, addig a vers vallomástevője teljesen magára marad, nincs hová és nincs miért visszatérnie. Íme, hát megleltem hazámat... () Valószínűleg utolsónak befejezett verse.
A Karóval jöttél 1937-es költemény, József Attila halálának évéből való. Egyik utolsó verse tehát, késői költészetének létösszegző költeménye, melyben még egyszer utoljára mérlegre teszi életét, sorsát, lehetőségeit, még egyszer utoljára rákérdez élete értelmére. Karóval jöttél, nem virággal, feleseltél a másvilággal, aranyat igértél nagy zsákkal anyádnak és most itt csücsülsz, mint fák tövén a bolondgomba (igy van rád, akinek van, gondja), be vagy zárva a Hét Toronyba és már sohasem menekülsz. Tejfoggal kőbe mért haraptál? Mért siettél, ha elmaradtál? Miért nem éjszaka álmodtál? Végre mi kellett volna, mondd? Magadat mindig kitakartad, sebedet mindig elvakartad, híres vagy, hogyha ezt akartad. S hány hét a világ? Te bolond. Szerettél? Magához ki fűzött? Bujdokoltál? Vajjon ki űzött? Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd, se késed nincs, se kenyered. Be vagy a Hét Toronyba zárva, örülj, ha jut tüzelőfára, örülj, itt van egy puha párna, hajtsd le szépen a fejedet. Nem dühvel kell olvasni a vers végét, a végén lecsendesedik: add meg magad a sorsnak, vége van.
Így válik az önmegszólító vers végső létösszegzéssé. A vers kulcsmondata "Légy, ami lennél: férfi) azonban az öngyilkosságra való felszólítás egyértelművé teszi, hogy az életben nincsen számára vállalható szerep. Egyetlen alternatíva benne még a Flóra szerelem, de azt is elveti, hiszen ez a remény is öncsalatás lenne. A személyiség már minden reménytartalékát mozgósította, nincs út tovább. Fontos a vers bűnfogalma is. (általában is gyakori József Attila kései verseiben a bűn, a bűnösség, a bűntelenség és a bűnhődés gondolatköre) a bűn nem más, mint az öntörvényű személyiség megalkotásának elmaradása, az igazi szerep betöltésére való képtelenség. A legutolsó vershármas 1937 novemberében keletkezett Balatonszárszón. Mindhárom versben már a halál partjairól tekint vissza a költő, bevégzett életére. Karóval jöttél... Talán eltűnik hirtelen... Íme, hát megleltem hazámat... Karóval jöttél (1937. nov. ) Ez is önmegszólító vers és egyben létösszegzés, amely a gyökerekig, a gyermekkorig, az ifjúságig megy vissza.
A l�rai �n sz�mon k�ri �nmag�n az elk�vetett mulaszt�sokat �s b�n�ket, melyek eredm�nye a t�rsadalmi elk�l�n�t�s, a "bolondgomba" -l�t, illetve a "H�t Torony" bez�rts�ga (a "H�t Torony": a v�gleges b�rt�n jelk�pe - olyan vil�g, amely nem ny�jt �letlehet�s�get, csak korl�tokat -, egy�ttal bels� b�rt�n is, ahov� az ember mag�t z�rja be). Mint a Tal�n elt�n�k hirtelen... kezdet� versben, itt is a szem�lyis�g megval�s�t�s�nak elmulaszt�sa a f� v�ts�g. Az �nostoroz� gesztus nem eg�szen meggy�z�: ugyan joggal �rezheti az �n b�n�snek mag�t az�rt, mert feleselt a m�svil�ggal, aranyat �g�rgetett stb., de aligha hib�ztathat� az�rt, hogy kar�val j�tt, nem vir�ggal, mert annak ellen�re pr�b�lt szeretni, hogy �t nem szerette senki. A k�rd�sek val�j�ban k�lt�i k�rd�sek, olykor tal�n tagad�sz�val lehetne v�laszolni r�juk. �nmaga korhol�sa keser� v�dd� alakul �t a vil�ggal szemben; az el�gikus hangnem az ironikus f�l� kerekedik. Ime, h�t megleltem haz�mat... (1937) �letrajz P�lyak�p �rtelmez�sek Hat�st�rt�net Sz�veggy�jtem�ny Szakirodalom T�rl� Tan�ri k�zik�nyv
Kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2