A Halál Kilovagolt Perzsiából Regény
A regényt olvasva a szánkban érezzük a langyos sör keserű ízét, vagy a karcos kadarka savanyú zamatát, de ami utóízként igazán a szánkban marad, az a mérhetetlen hiányérzet és a hiábavalóság biztos tudata. Lehet, hogy a karcsú életműből a rövidebb, korai novellákkal kellett volna kezdenem, de most úgy érzem, mintha mindent tudnék Hajnóczy Péter ről, és bármi kerül is kezembe a jövőben Tőle, már régi ismerősként üdvözölhetem. Nagyon súlyos darab ez. Mélyvíz, csak úszóknak! 5 hozzászólás
A halál kilovagolt perzsiából regent park
De legalább sajnálkozzunk kicsinyég! Kár értük, és kár a meg nem született csodákért, mesterművekért. Bár ki tudja, hogy mi inspirál egy kiugró tehetséget, egy zsenit? Milyen mértékben van szüksége az alkotáshoz segédeszközre, arra, hogy "állapotba kerüljön"? Mindenesetre A halál kilovagolt Perzsiából, bár apró ékköve a magyar irodalomnak, de annál szebben csillog. Szinte filmszerűen montázsolt kockákból építkezik. A kisregény két külön idősíkjából kontrasztosan, mégis szinte egymás árnyékaként, egybemosódva felelget egymásnak a dacos, dühös, autodidakta ifjú tehetség, és a kiégett, rémálmaival, élete szörnyeivel utolsó küzdelmeit vívó, fiatalon megvénült, "halálraítélt" író. Lehet ezt a történetet önéletrajzi ihletésű kocsmaregénynek címkézni. De valójában ebbe az alig száz oldalba bőven belefért egy teljes önéletírás. Előkerül a vélt/valós jakobinus ős, a fiatalkori sportsikerek, a "családi ugródeszka" izzó hiánya, és különös hangsúlyt kap a nehéz fizikai munka, ahonnan ki akarunk törni a társadalom "értékesebb" rétegei irányába, de azért büszkék vagyunk a "honnan jöttünk"-re és örökké hajszoljuk a szabadságot, amely önmaga megfoghatatlan misztikumában mindig valahonnan a pohár fenekéről kacsint ránk.
Írói világát azonban nem a kritikai él jellemezte, hanem e tragikus ellentmondás mély, ontologikus élménye. " (Reményi József Tamás) "Nyilvánvaló, hogy a Szentgotthárdi Szociális Betegotthon éppen 'hétköznapisága' és semmiképpen nem extremitásai révén tekinthető szociológiai értelemben reprezentatív mintának: egy sajátos célból működő üzem munkáját figyelhetjük meg itt – a többi közül egyet. Tehát ez a 'hétköznapiság', az állítások és bizonyítások száraz 'akta- és belégszerű' rendszerbe foglalása lehet ez a koncepció – kerülve és gondosan irtva minden 'artisztikumot', az érzelmekre extremitások révén gyakorolt hatást –, amely véleményem szerint a produkció célját eredményesen szolgálhatja" írta Hajnóczy a könyv tervezett megfilmesítéséhez, amely a Balázs Béla stúdióban készült volna el. Hajnóczy a maga nemzedékének talán legtehetségesebb tagja volt; rövid és önpusztító pályája befejezetlenségében is teljesnek mondható. Írásainak középpontjában a legtöbbször saját alkoholizmusa és személyiségnek szétbomlása áll, és ezzel kultikus státust vívott ki magának a hányatott sorsú háború utáni írónemzedék panteonjában.
- 13 okom volt 1 évad 4 rész
- Rádiós szoftverek - Startlap fórum:
- A halál kilovagolt perzsiából regent park
- Melyik a legerősebb fájdalomcsillapító kenőcs
A halál kilovagolt perzsiából regency.hyatt
A csak fiúként emlegetett fiatal hős le sem érettségizett, felrúgta családja polgári konvencióit, összeházasodott egy prostituálttal: az alkohol mellett a totális lázadást választotta. Az outsider életforma hangsúlyosan jelenik meg Hajnóczy más műveiben, így a Jézus menyasszonya című kisregényben is. "Hajnóczy Péter művészetének kizárólagos problematikája tehát a magányos szuverenitás és az adott valóság feloldhatatlan konfliktusa. " (Kiss Pintér, 1990) "Azonban A halál kilovagolt Perzsiából nem csak tragikus, de szabadságot [is] hordozó mű, hiszen a hős már felismerte belső szabadságát, az önazonosság-vállalás lehetőségét is. " (Kis Pintér, 1989) A fiatal hősnek van választása az önpusztító szabadságon kívül; a társadalmi visszatérést a Krisztinával folytatott viszony jelenthetné. A zsidó származású, holokauszt-túlélők családjából érkező Krisztina a kispolgári életvitel megtestesítője: nem iszik, nem dohányzik – ugyanezt várja el a fiútól is –, és minden erejével az előrelépésen, beilleszkedésen dolgozik.
Hajnóczy a szike élességével, részvétlen részletességgel mutatja be az alkoholéhséggel vívott, bukásra ítélt harcot. Elidőzik a kegyes hazugságokkal átjárt, a teljes lerészegedéshez vezető úton, orvosi, fotografikus precizitással és részletességgel örökíti meg az elvonás testi tüneteit, a delíriumos lázálmokat. Paradox, hogy az önanalízishez és az íráshoz éppen az ivás ad témát és ihletet: a személyiséget fokozatosan lebontó alkohol a saját széthullását dokumentáló alkotó üzemanyaga lesz, az önpusztítás pedig a mű születéséhez vezet. A helyzet groteszk parafrázisa lehet a Jézus megdicsőüléséről szóló példázatnak: "ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz. " (Jn, 12:24) Az írás-ivás-delíriumos víziók háromszögében vergődő szövegjelenből a múlt képei jelentenek kiutat: megismerhetjük a fiatal írót, aki segédmunkásként dolgozott, vedelt és nők után kajtatott, otthon viszont Heinrich von Kleist műveit és Martinovics Ignác életrajzi kötetét olvasgatta.